Minél többet gondolkodok az életről, annál biztosabbnak érzem a tényt: A legnagyobb átka a modern civilizációnak, a feledékenység. Mint egy lassan ható méreg, szivárgott bele az emberek lényébe. Egyénileg vagy társadalmilag, történelmileg vagy kulturálisan lenyűgöző tehetséget mutatunk a felejtésre.
Elfelejtettük a múltunkat, helyünket a jelenben és azt is, hogy felelősséggel tartozunk a jövőnkért!
Itt egy lista arról a dolgokról, amiket elfelejtettünk. De ami szerintem fontosabb, hogy ezekre kellene emlékeznünk!
1. Elfelejtettük helyünket a természetben:
Az elmúlt pár száz évben teljesen eltávolodtunk a természettől. Kizsákmányoljuk, pusztítjuk, feldúljuk és megpróbáljuk irányítani, hogy kielégítsük kapzsiságunk által vezérelt őrült önimádatukat. Megpróbálunk elhatárolódni az élet természetes körforgásától. Elfelejtjük, hogyan kell hallgatni és megérteni a természet ritmusát, nem tudjuk értelmezni a természet által közölt jeleket. Elfelejtettük, hogyan kövessük a természet útját és éljünk egyensúlyban vele…
2. Elfelejtjük, milyen kapcsolatunk van az élettel és a világegyetemmel:
Ha megszakítjuk a kapcsolatunkat a természettel, elfelejtjük, hogy minden ezen a világon milyen mélyen kapcsolódik egymáshoz és az univerzum ciklusaihoz. A mai civilizációnkban már csak nagyon kevesen tudják ezt. Csupán kevés törzs maradt, akik még mindig őrzik ezt a kapcsolatot mély tisztelettel és alázattal. Mi megszoktuk az elkülönülés érzését, elűztük az egyensúlyt az életünkből, elfelejtettük, hogy minden tudat mindennel összefügg és együtt egy gyönyörű „táncot” alkotnak.
3. Elfelejtettük az ősi bölcsességet:
Küldetésünknek érezzük, hogy a tudomány segítségével mindenre racionális magyarázatot adjunk, hogy az elménkkel könnyebben megérthessük a megmagyarázhatatlant. Miközben erre koncentráltunk, elfelejtettük, hogy a bölcsességeket a szívünk megnyitásával tudjuk megérteni. Elfelejtettük a régi történeteket, népi bölcsességeket, amiket őseink hagytak ránk, akik még teljes harmóniában éltek a világegyetemmel.
4. Elfelejtettük az álmainkhoz vezető utat:
Ha elkanyarodunk a belső utunktól, elfelejtjük álmodni az álmainkat. Elfelejtettük, hogyan ébredjünk fel az álmokból és lássuk az élet valódi természetét, társépítőként – mint egy álmodó. Elfelejtettük, hogy megvan a hatalmunk álmodni és ezt a hatalmat képesek vagyunk irányítani az álmok megvalósítására.
5. Elfelejtettük a célunkat:
A túl sok fecsegés, zaj és zavaró dolog miatt elfelejtettük, hogy mi céllal jöttünk erre a világra. Elhagytuk a hitelességünket, a belső szikrát figyelmen kívül hagyjuk, ami hajt minket a boldogság és az önmegvalósítás felé. Elfelejtettük, hogy azért vagyunk itt, hogy rájöjjünk, spirituális lények vagyunk megtestesülve egy fizikai testben, egy csodálatos univerzumban.
6. Elfelejtettük, mi is a szeretet:
A legmélyebb érzésünk. Csak néhány látnoknak sikerült megértenie ezt a mindent átölelő igazságot. Ez az igazság valahol ott van bennünk mélyen elrejtve. Ismerjük néhány pontját, de mégis elvesztettük a kapcsolatot vele. Elfelejtettük, hogy végső soron minden végtelen energia és tudat, a szeretet pedig alapvető alkotóeleme a létezésnek és végigfut minden energián és tudatosságon.
7. Elfelejtünk megbocsátani:
Hisszük, hogy mi különben vagyunk másoktól és elfelejtünk megbocsátani. Legmélyebb értelmében véve a megbocsátás egy cselekvés melynek során elgondolkodunk, hogy egyek vagyunk-e mindennel és mindenkivel és nincs áldozat vagy elkövető. Ez okból kifolyólag mi mind együtt mozgunk egy dinamikus felületen, melyet életnek hívunk.
8. Elfelejtünk szabadok lenni:
Emlékeztesd magad mindennap: Légy szabad!
Mi egy olyan „valóságban” születtünk és nőttünk fel, ahol a szabadság csak egy fogalom. Kötnek minket bilincsek, téveszmék, hamis ideológiák, anyagi elkötelezettség, szabályok és törvények amik „védtek minket”. Arra késztetnek minket, hogy felejtsük el, függetlenek vagyunk a változástól. Vagyunk, akik vagyunk. Szabadon, félelem és bűntudat nélkül.
9. Elfelejtettük az igazi erőnket:
Félelemben élünk, ami arra kényszerített minket, hogy elfelejtsük, milyen erősek is vagyunk. Elfelejtettük, hogy meg van a hatalmunk a világ megváltoztatására. Alvajárók vagyunk egy világban, amit a megszokások irányítanak.
10. Elfelejtettük a történelem leckéket:
Ha van valami, amire a történelem megtanított bennünket, akkor az a tanulságok elfelejtése. Újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat, beszorultunk a kapzsiság és az önpusztítás örvényébe. Nem hibáztathatjuk az emberiséget a múltban elkövetett hibákért, de felelősek vagyunk, hogy emlékeztessük magunkat a jövő érdekében.
11. Elfelejtjük az egyszerűséget:
Az emberi élet összetett és bonyolult. Elcsábított minket a több ragyogása a kevés erejével szemben. Nem tudunk egyszerűek lenni. Az élet pedig nem bonyolult. Az egyszerűség azt jelenti, hogy eldobjuk magunktól a lényegtelen dolgokat, amik feleslegesek számunkra a céljaink elérésének érdekében.
12. Elfelejtettünk bízni, hinni és csodálni:
Elveszítettük bűvöletünket a világgal kapcsolatban. Elfelejtettük észrevenni az élet csodáit. A szkepticizmus és a cinizmus tett minket bizalmatlanná magunkkal és a varázslatos világegyetemmel szemben. Elfelejtettük hogyan kell hinni. Ez talán a legnagyobb tragédia, mert legyengítette szellemünket és nyomorba döntötte lelkünket…
