Jessica Perry levetkőzik, felfekszik egy asztalra és kidíszítik virágokkal, levelekkel, bambusszal és egy kis Sushival. Így készül egy tipikus munkanapjára, mint „élő Sushi tál”.
A 20 éves Vancouveri lány július óta dolgozik egy vendéglátó cégnél, mint Nyotaimori (meztelen Sushi modell). A vállalat az ősi japán hagyományt követve, kihasználja a női test nyújtotta szépséget és a meztelen modellek testén tálalja a sashimit és a sushit.
Perry az elmúlt három évben szabadúszó modellként dolgozott, amíg Mike Keenan a Meztelen Sushi főszakácsa fel nem kereste ezzel a lehetőséggel, hogy tehetségét hasznosítsa, mint „élő sushi tál”. Első pillantásra tudta, hogy Ő kell neki a Torontói vállalat Vancouveri kiterjesztéséhez.
Izgatott lett Mike ajánlata miatt és kutatásba kezdett a Nyotaimori gyakorlók körében. Felvette a kapcsolatot néhány modellel, akik Torontóban együtt dolgoztak Keenannel. Nem tartott sokáig, míg meghozta döntését.
Azt találták, hogy izgalmas és nagyon szép Igazából, különösen, ha láttam, hogy milyen munkát Mike tette, „Perry mondja.
„Különösen izgalmasnak és szépnek láttam a munkát. Főleg miután szembesültem vele, hogy Mike hogyan végzi a munkáját!” Mondta Perry.
„Azért beszéltem a Torontói modellekkel, hogy valamilyen képet alkothassak Keenan-ról. A nála dolgozó lányok mind nagyon jó véleménnyel voltak róla, csak dicsérni tudták. Nagyon kedvesnek, felelősség teljesnek és profinak mondták. Ez nagyban megkönnyítette a döntésemet!”
Egy átlagos műszakban egy meztelen sushi modell általában 10-15 percet tölt az előkészületekkel (díszítés és sushi elhelyezése), majd plusz egy másfél óra a teljes rendezvény időtartama (mint pl. legénybúcsú, leánybúcsú vagy születésnap). Perry elmondása szerint, minden ledolgozott műszak után a modellek kb. 100 dollárt kapnak (28.000 Forint).
Annak ellenére, hogy Perry önszántából választotta hivatását, mégis kritikus és olykor megvető tekinteteket kapott cserébe.
A SumOfUs.org petíciót írt a Vancouveri Egészségügyi központnak, hogy vizsgálják meg a helyet higiéniai okokból. Véleményük szerint nyers halat enni az emberi testről nem elfogadható és kérik a hely bezárását.
Bár nem rejtély, hogy hány ember írta alá a kérvényt, Perry azt mondta az üggyel kapcsolatban, hogy akik elindították még arra sem vették a fáradtságot, hogy időt szánjanak az egészségügyi kockázatok vizsgálatára.
„Mindig van valami, ami meggátolja, hogy az étel közvetlenül érintkezzen a testemmel.” Mondta Perry a petícióra reagálva. Bambuszokra vagy nagyobb levelekre helyezik a sushit és a többi ételt, hogy véletlenül se kerüljön rájuk semmilyen szennyeződés.
„A Sushi akkor jó, ha hidegen tálalják!” Az emberi test alap hőmérséklete alaphelyzetben 35-36 °C, amitől hamar felmelegednének az íves falatok. „A hírtelen hőmérsékletváltozás sem a modellnek, sem a Sushinak nem tesz jót.” Tette hozzá Perry.
Perry nem ért egyet. „Amikor a kérvényt elindították, az emberek elkezdték megutálni ezt a tevékenységet. Elmondásuk szerint ez lealacsonyítja a nőket és sérti a jogaikat. Szerintem pont az ellenkezőjét érjük el vele! Megmutatjuk, hogy a nőknek nincs semmi félnivalójuk és olyan munkát vállalhatnak, amilyet szeretnének! Nincs félnivalónk, bátran megmutathatjuk testünket szégyenkezések nélkül!”
Perry azt is elmondja, hogy a negatív incidensek nagyon ritkák, hisz a vállalat szabályzata szerint nagyon komoly vizsgálatnak vetik alá az ügyfeleket. Ahogy a Nyotaimori szabályai is előírják, az ügyfélnek tilos a modellel beszélgetést kezdeményezniük. Ez a szabály elsősorban a modellt védi, hisz így neki is könnyebb koncentrálnia arra, hogy a sushit a testén tartsa.
„Nem szolgáljuk ki azokat az embereket aik tárgyiasítanak minket!” Perry azt mondja, hogy az egyetlen alkalom, amikor konfliktusba keveredett, egy olyan nővel esett meg, akinek kérdései és ellenvetései voltak azzal, hogy a teste ilyen mértékben látszik.
„Csak azokat az embereket szolgáljuk ki, akik elismeréssel tekintenek a munkánkra és arra, hogy az igazi szépségünk belülről fakad.”
Perrynek ugyan vannak elképzelései és ambiciózus a jövőjét tekintve, tökéletesen elégedett a jelenlegi foglalkozásával.
„Jelenleg boldogabb vagyok munkámban mintha bármi mással keresném a kenyerem!” Mondja. „Magabiztosnak érzem magamat és büszke vagyok, hogy ez a foglalkozásom. Boldog vagyok, hogy én oszthatom be az időmet, akkor megyek, amikor kedvem van, vagy amikor szükségem van rá!”
